Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára emlékezik a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum történelmi könyvtára, kötetek, dokumentumok kiállításával.Az Országgyűlés által 2020 decemberében Petőfi Sándor emlékévvé nyilvánított 2022-2023-as év jegyében egy tárlóban bemutatott gyűjtemény idézi a nagy költő életét és munkásságát. Ajánlóként Németh G(éza) Béla (1925-2008) irodalomtörténész, egyetemi tanár sorai olvashatók: „Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában.” – írta róla egykoron a professzor.
A költő, a márciusi ifjak ikonikus alakja, az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc hőse életrajzi leírásában kevésbé közismert tudnivalókhoz is juthatnak a látogatók. Petőfi a mindössze nyolc évnyi költői pályafutása idején közel ezer verset írt, a mindenki számára oly kedves János vitéz (1845) című verses meséjét pedig hat nap és hat éjszaka alatt írta meg. Költészetének máig ható munkáit számos nyelvre fordították le, azok a világ szinte minden szegletében ismertek. Kínában két szobrot is állítottak a tiszteletére: 2003-ban Pekingben, 2007-ben Sanghajban, költészete pedig tananyag a kínai középiskolákban.
Színésznek állva rengeteg gyalogos vándorlás és nélkülözés jutott neki osztályrészül. Kiváló nyelvérzéke volt, németül, olaszul és franciául is tanult, folyamatosan képezte magát. A keszthelyi születésű Szendrey Júliával 1846-ban ismerkedett meg, 1847 szeptemberében összeházasodtak, 1848 decemberében született fiuk, Zoltán, akinek keresztapja Arany János lett.
Az 1848-as esztendőben Európán végigsöprő forradalmi hullámban a szabadság, a függetlenség, a demokrácia és az egyenlőség eszméinek szele magával ragadta, megírta a Nemzeti dal című versét, amely sokak szerint a magyar nép „harmadik himnuszának” is tekinthető. 1848 októberében beállt katonának, 1849 januárjától segédtisztként Bem József seregében szolgált Erdélyben. Halálát az irodalomtörténészek 1849. július 31-re datálják, a legenda szerint Segesvár környékén tűnt el, ennek körülményei ma is tisztázatlanok, számos teória született róla.