A nagykanizsai Tavaszi Művészeti Fesztiválon vendégszerepelt kiállítással a cserszegtomaji Takács-Szencz Lívia festő- és textiltervező művész. A vármegye önkormányzata által alapított Zala György Díjjal kitüntetett alkotó tárlata a Hevesi Sándor Művelődési Központ Ősze András galériájában nyílt meg. Dr. Cséby Géza, keszthelyi irodalomtörténész a megnyitóbeszédében utalt rá, hogy Takács-Szencz Lívia kezdetben festményeivel lett ismert, képein a fény és árnyék meghatározó mind a mai napig, ezek a színekkel együtt alkotják azt a “­Szencz-i” stílust, mely a művésznő sajátja. Ajánlva a látnivalókat elhangzott, hogy ezen a kiállításon a művésznő által újabban képviselt ág, a textil – vagy kárpitművészet opuszai is jelen vannak.
Dr. Cséby Géza kiemelte: a festő és textiltervező a munkáival mindkét ágon egyaránt a saját útját járta be. A világot akarja meghódítani, de az általa megélt világban ő maga is benne van. Majd idézte a szónok a művészetekre vonatkozóan József ­Attila Külvárosi éj című versének „Aki dudás akar lenni…” kezdetű sorait, s tette hozzá, hogy ha a költő a szavait a saját műfajára vonatkoztatta, akkor a megfogalmazás valamennyi művészeti ágra kiterjeszthető. Citálta a művésznő saját felfogását is, miszerint: „Egy kép születésekor virtuális színpadon játszom együtt színekkel, fényekkel, vérrel, verejtékkel….Az elmélyülés pillanatai a legváratlanabb helyzetekből, illatokból, formákból képesek táplálkozni, aztán egy váratlan percben felszínre törni.”
– A természet meghatározó Takács-Szencz Lívia művészetében. Nemcsak alkalmi kapcsolat ez, hiszen életét a cserszegtomaji otthonában mesés kertes házban éli. Kihívásokkal néz szembe, amikor férjével, Takács Ferdinánddal együtt minden évben megszervezik a MŰSZAK-ot, a Művészek Szabad Alkotó Közösségét, azt a nemzetközi alkotótábort, amely már évtizedek óta fennáll – mondta el a nagykanizsai tárlatnyitón dr. Cséby Géza.
HorÁ