A vízminőséget befolyásoló tényezők egy fontos elemeként kutatják a vízbe eső növényi részek hatását a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) keszthelyi Georgikon Campusának tudományos munkatársai – adta hírül az intézmény.A vizsgálatok arra irányulnak, hogy milyen befolyásuk van a vízre azoknak a növényi maradványoknak, így az avarnak, amelyek nem a talajra, hanem élő vizekbe hullnak, lebomlásuk miként hat a víz minőségére. Ezzel kapcsolatosan születtek már előremutató eredmények, úgynevezett avarzsákos, avarcsapdás módszert alkalmazva. Ennek lényege, hogy különböző lyukbőségű zsákokba töltenek előre meghatározott tömegű avart, melynek fogyása nyomon követhető. A behulló avar mennyiségét pedig avarcsapdákkal határozzák meg, amelyek olyan fém vagy fa keretre rögzített zsákok, amik könnyedén átengedik a vizet. A csapdákat egy adott szakaszra helyezik el, majd a keret méretének és a vizsgált terület nagyságának függvényében kiszámolják a növényi részek éves behullásának mértékét egy négyzetméterre vonatkoztatva. A csapdákba hullott avart időközönként ürítik, így az avarfajtákat szétválogatva a pontos összetétel is megállapítható.
Dr. Kucserka Tamás, a MATE Környezeti Fenntarthatóság Tanszék docensének kutatómunkája rámutat, hogy a felszíni vizekbe hulló falevelek és egyéb növényi részek lebomlása szénforrást, ezáltal energiát is biztosít a vízben élő mikroorganizmusok számára. Különböző fafajok levelei, mint például a tölgyé, a nagy lignin tartalom miatt sokkal nehezebben és lassabban bomlanak le, ellentétben a fűz leveleivel. Simon Szabina doktorandusz ugyanebben a témában tett megállapításokat a Balaton Keszthelyi-öblében és a Kis-Balaton Ingói berkében található állóvizekre összpontosítva.